menu

Thomas von Fürstenfeld - Haza megyek otthonról

Haza megyek otthonról

2017. dec 30., 20:20

Nem tudom, hogy egy last-minute akció, vagy csak a szerencsés időpont választás miatt, de úgy alakult, hogy a Debrecen-München távot nagyon baráti áron, és első osztályon volt szerencsém megtenni.

Adva vagyon a karácsonyi szezon, megspékelve a lakáseladás körüli mizériával, ami azt a kényszermegoldást szülte, hogy Zsike és Thomas kicsit Magyarországon telelnek, amíg le nem zongorázzuk az adásvételt - tudvalevőleg egy másfél éves gyerekkel 1100 km-t autózni nem éppen leányálom, ha a gyerek rossz passzban van. Lekopogom, a hazautat jól bírta a kis Thomas, amiért sok puszi, örök hála és üdvrivalgás járt köszönetképp...

Szóval ők maradnak, én meg haza vonatozok, és majd jövök, amikor kell.

Zsike nem szereti, ha a pénzről beszélek. Az elmúlt 10 évben hallotta már elégszer, megértem, hogy a fülén jön ki a téma. Szóval az utazás anyagi vonzatairól csak annyit jegyeznék meg, hogy a Debrecen-Budapest InterCityre az első- és a másodosztály között csupán alig 1500 Ft volt a különbség - ami 4,8€, vagy pékségtől függően 3 vagy 4 Butterbreeze ára. Hogy ez sok vagy kevés? Nem tisztem eldönteni, viszont az tény, hogy a legendás, gyerekkori sláger képregény, a Kockás magazin 51. számmal folytatódó kiadása 1490 Ft.-ba kerül.

Ami meg a Budapest-München RailJet-et illeti, nem tudom, hogy sikerült kifognom, de első osztályon, egyéni helyválasztással, vörös szőnyeggel, és bőrgatyás, rezesbandás fogadóbizottsággal együtt is csak 94,80 € volt a jegy. A pofám leszakad - ahogy Tibi bátyám mondotta volt mindig.

Nem volt kérdéses tehát, hogy a hazautamat első osztályon teszem meg. Igaz, nem egy Orient Express - ami rajta van a bakancs listámon - de azért mégsem a szokványos utazási forma. És ha bele gondolok, így elég nagy valószínűséggel kerülöm el idegen családok idegen sírós gyerekeit, akiktől rendszerint idegenkedni szoktam, mert az idegeimre mennek. Egy 12 órás útnál legalábbis.

6:54 - MÁV Start

Szüleim javaslatára hallgatva, nem a logikusnak tűnő Debrecen-Szolnok-Budapest Nyugati viszonylatra vettem jegyet, hanem a Debrecen-Miskolc-Budapest Keletire, ami két okból is praktikus.

  • A szolnoki vonalon pályamunkálatok zajlanak, amik kétségessé tennék a pontos célba érést.
  • A RailJet is a Keleti Pályaudvarról fog indulni, úgyhogy nem kell átcaflatni a belvároson, hanem helyben adott lesz az umsteigen möglichkeit.

Igaz, így egy órával tovább tart az út, ugyanakkor egy órával kevesebbet is kell várni a RailJet indulására. Szóval mindenképpen nyerő húzás volt.

És hogy mivel töltöm az utazást? Amikor épp megunom bambán bámulni a magyar sztyeppék végtelenbe tűnő, ágas-bogas akácosait és a belvíz-áztatta szántóit két település között, akkor épp vagy ezt a cikket szerkesztem, vagy a blogot fejlesztem tovább.

7:50

Már közel egy órája zakatol a vonat. A Tisza Tokajnál elég magasan áll, hajóvonták találkozása tilos, de a vonat simán átsuhant a felette magasodó hídon, hogy aztán egy acélos balost dobva befaroljon a tokaji vasútállomásra. A magyar hagyományoknak megfelelően a régi gőzös délcegen áll, és dacol az idő múlásával. Büszkén hirdeti, hogy őt még az ózdi acélművek kohóiból puszta kézzel kotorták ki a Sztálin renddel kitüntetett brigádok hős dolgozói. Munkás ököl, vasököl ugyebár. Óóó, azok a sosem volt régi szép, dicsőséges idők...!

Az állomásról kigördülve egy afrikai töketlen fecske szakértelmével szemrevételezem a tokaji szőlészetek katonás rendben sorakozó tőke-seregét, amik évről-évre világhíres nedűikkel öregbítik Magyarország jóhírét a borkedvelők körében.

8:00

Szerencs előtt, s után a köd lett az úr az sínpályán, ami önkéntelenül is felébreszti bennem a filmrajongót, ugyanis mindenkori kedvenc filmjeim top listáján előkelő helyet élvez John Carpenter horror klasszikusa, A köd, amely az alábbi Edgar Allen Poe idézettel indul:

Hát minden-minden e világon
álomba ködlő furcsa álom?

Kosztolányi Dezső fordításában

Közben, ennek kapcsán eszembe jutott egy ízig-vérig magyar szóvicc, miszerint, ha Szegeden is ekkora köd van, akkor biztos előbújik a KÖD-MÖN.

8:30

Miskolc. Azt hallottam a hiradóba', hogy erre nem szeretik a Debrecenieket (se). Ha így is van, elnézem nekik, mert itt legalább egy szép, vörös-téglás, klasszicista állomás épület áll, és nem az az ótvar, szocreál, szürke-beton borzadály, mint Debrecenben, amit az Isten (meg apám) tudja melyik NDK-s pályaudvar mintájára húztak fel a háború után.

Pedig volt nálunk is egy impozáns, szemet gyönyörködtető, igazi klasszikus pályaudvar épület, legyező formájú főbejárati boltívvel, órával, mindennel. Amit aztán '44-ben előbb az amcsik bombáztak porig, majd a ruszkik is csak úgy ráadásként, mert zavarta őket a stílus, az elegancia, és az igényesség.

A debreceni vasútállomás 1894-1944
A debreceni vasútállomás 1894-1944

9:25

Egy újabb eseménytelen 55 perc a tejködön keresztül. Ezen a ponton szükségét érzem megjegyezni, hogy én a menetirány szerinti jobb oldalon ülök. De balról (dél, dél-kelet) pont olyan sunyin süt a nap, hogy a ködben szétszóródva egy bazi nagy energiatakarékos izzónak tűnik, ami pont a szemembe világít. De mégse rongyolhatok át a másik oldalra, hogy behúzzam az ott ülők orra elött a függönyt... Hol vannak most a kesze-kusza akácosok, amik meg tudnák törni e vakító fény aljas támadását?!? Sebaj, a hátralevő egy órát - hacsak nem következik be valami tényleg érdekfeszítő esemény - zenehallgatással fogom eltölteni.

10:15

Ez már valahol Bivalybasznád Budapest külső lesz, mert egyre több a szemét a rekettyésben. Szerettem volna utazós képeket csinálni, de sajnos a magyar vasút első osztálya csak a beltérre vonatkozik, a kocsik kívül olyan minősíthetetlenül koszosak, mintha csak egy működő vulkánhoz tettek volna kirándulást tegnapelőtt. Lehet, hogy amit eddig ködnek hittem, az szimplán csak az út pora volt?

Nem nagyon kavarja meg az állóvizet az ilyesfajta filozofikusnak ható bambulás, ezért mielőtt megaludna a tej a számban, lassan elkezdek szedelőzködni, leltárt készítek a holmijaimról, hogy pontosan annyi minden van-e a táskámban, mint induláskor stb., stb.

Az átszállási idő alatt próbálok valami energiában, és tápanyagban gazdag élelmiszert keresni, hisz az út kétharmada még hátra van.

11:23 - RailJet

Már vagy fél órája a Keleti Pályaudvaron vagyok, ebéd gyanánt az új nemzeti ebédet, Gyros-t kértem pitában. Amit egyébként hívhatnának simán "grillezett pulykahús, zöldséggel, csípős öntettel, lapos cipóban"-nak is.

Azóta már a RailJet-en ülök - mit "ülök"! Terpeszkedek! - és ámulok, hogy az első osztály TÖMVE VAN. És leszámítva azt az Afrika gyöngyszemét, aki velem szemben ül, mindenfelől magyar szófoszlányokat csípnek el a kétségbeejtően átlagos hallójárataim.

Még pár perc, és még távolabb kerülök Zsikétől és a kis Thomastól, aki mintha csak előre érezte volna, hogy egy ideig nem fog látni, az utóbbi napokban szinte bogáncs módjára csimpaszkodott rám. Hiányozni fognak. Jobban, mint hinnék... Egy hónap... csak én, a macska, meg az Xbox. Valahogy csak túlélem, hehehe. Aztán majd 5 perc játék után sírva kucorodok be a sarokba. Mert én egy ilyen érzelgős vágómarha vagyok.

11:51

A vonat elindult, s komótosan billeg tova a váltórengetegen, hogy aztán kalapos úrsofőr módjára lépdeljen át óvatosan az északi DÉLI vasúti összekötő hídon, ami ránézésre már egy tourette szindrómás veréb napi esedékes őrjöngésétől is képes atomjaira hullani.

Ádám - a kollégám - volt szives jelezni, hogy az a híd valójában, a déli összekötő, amire magam is ráeszméltem volna, ha a balra bambulás közben kitekintek jobbra is, mert ott csücsült mellette életnagyságban a Rákóczi híd.

Ez azért sokat elmond, hogy a Kopaszi gátat már fel se ismertem.

Széles a Duna,
magos a partja!
Nincs olyan vasúti híd,
mi bele ne szakadna...

12:20

Találtam a laptopon egy sakk programot, de látszik, hogy nincs hozzászokva, hogy egy ilyen stratégiai géniusszal hozza őt össze a sors. 3 perc alatt elvesztettem a seregem felét... Lehetett volna kicsit kíméletesebb is. Sajnos ebben nincs IDDQD kód (ami az örök élet / összes fegyver titkos csaló kódja a Doom című, csöppet sem erőszakos, családbarát videójátéknak az 1990-es évekből). Ellenben, a beállításoknál lehet állítani az erősséget, és amint a szintemre hozom (max 1 lépésre engedem előre tervezni), akkor máris kimagaslanak elvitathatatlan kvalitásaim e történelmi játékban.

13:30

A vonat lassan eléri a pontot, ahol nem is olyan rég még a szabadságtól elválasztó vasfüggöny próbálta bent tartani a népet a karámban.

A horizonton egy ideje már felsejlenek Don Quijote fáradhatatlan szélmalmai, csak ezek liszt helyett már a XXI. század kenyeréhez őrlik a mágneses térben mozgatott villamos vezetők által indukált feszültséget.

14:00

Egyre mélyebben hatolnak a disszidensek a Habsburg birodalom belsejébe, miután sikeresen túlélték a határellenőrzés okozta pillanatnyi izgalmakat. Glock 9-essel felszerelt, jól szituált határellenőrök nézték meg minden kedves utas iratát, miközben közöttük szlalomozva ellenőrizte a kalauz bácsi a menetjegyeket, bérleteket. Mily precíz rendszer ez! Micsoda összhang! Már-már keringőnek is hívhatnánk azt a hatékony mozdulatsort, amivel akadálytalanul tovasuhantak a kocsin dolguk végeztével.

14:21

S nyögte a RailJet bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Nyögte, nem nyögte, tény, hogy a korábbi fejállomás helyett, most a vadiúj, áteresztő főpályaudvarra gurultunk be. Egyelőre minden tipp-topp, csak elvétve látok az új díszburkolatba beletaposva egy-egy kósza rágógumit.

Viszont most figyelni kell, hogy a sok leszálló - köztük Afrika gyöngye is - nehogy az én felbecsülhetetlen értékű karácsonyi ajándékommal - Xbox fejhallgató - távozzon. A félelmem sajnos nem alaptalan, a velem átellenben ülő családtól meg a Keletiben meglovasítottak egy mobiltelefont, amíg az indulásra vártunk.

Gyors létszámellenőrzés: útlevél, vonatjegy, mobil, laptop, táska, kabát. Minden megvan.

Tűz, Csucsu!

15:00

Látszik, hogy az éjjel nem aludtam valami jól, igazából, hajnal kettőkor felébredtem, és utána már csak forgolódtam, és próbáltam még egy kicsit aludni, mert ötkor kelni kellett. Most viszont lassan vasvillával kell kitámasztanom a szemhéjamat, úgyhogy kihasználva a RailJet első osztályának inkluzív pincér-szolgálatát, rendeltem egy Espresso a' la kurvagyorsan, bitte. Nem vagyok nagy kávézós, csak a Latte Macchiato-t tudom meginni (sok sok cukorral, amíg karamellás tej ízű nem lesz), de most a cél nem az élmény-kávézás magas élvezeti faktorral, hanem hogy vagy a koffein, vagy a pocsék íz kiűzze az álmot a szememből. A hátra levő három és fél órát már muszáj lesz valahogy kibírni.

15:30

A kávé-trükk úgy tűnik egyelőre megtette a hatását, a gonosz álommanók vinnyogva iszkoltak el a közelemből, miközben a vonat Linz felé suhan a hófödte szántókon keresztül. Eszebe is jut egy dalocska, amit még kisdobosként énekeltünk a kisvasúton utazva:

Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat,
én a legszebb lányok közül téged választalak!

Küldeném e nótát sok szeretettel Latyakos Istvánnénak Kocsis Erzsikének Bagamérba, és üzenném még, hogy "A zura" hiányolja nagyon, meg csókótassa őtet.

Havas, táj-jellegű kép.
Havas, táj-jellegű kép.

16:00

A természet lágy hívó szavát inkább hívnám most ordenáré üvöltözésnek, annyira szükségét érzem megszemlélni a helységet, ahova a király is gyalog jár. De vajon merjem itt hagyni a cuccaimat? Elvileg Salzburgig már nem állunk meg, ami még a kijelző szerint 52 percre van. Mindezt csak a magam megnyugtatására állapítottam meg, hogy amíg én magamon könnyítek, addig ha valaki más netalántán a holmijaimon könnyítene, akkor legyen időm megtalálni és mérettől függően az alábbi opciók valamelyikét eszközölni:

  • leverni a veséjét egy szívlapáttal, és a fájdalomtól kocsonyaként remegő test szorításából kicsavarni az eltulajdonított értékeimet (nyikhaj kiscsicska)
  • verbálisan inzultálni, hátha sikerül visszavenni a jussomat (magamforma átlagmanus)
  • elnézést kérni a zavarásért és Békés, Boldog Új Évet kívánni (tarkopasz, konyhakredenc-méretű becsületes vállalkozó úr)

16:10

Öt literrel könnyebben tartok egy gyors létszámellenőrzést: útlevél, vonatjegy, mobil, laptop, táska, kabát. Minden megvan.

Nem paranoid vagyok, csak megrögzötten bizalmatlan az emberi fajjal szemben. Fox Mulder FBI különleges ügynök szavaival élve:

Trust no one.

Ami magyarul annyit tesz: Ne bízz senkiben. Miközben e szavak visszhangzanak a fejemben - mint egy nagyobb volumenű, életre szóló jó tanács terjedelmes kontextusából kiragadott kvintesszencia atomi bölcselete -, azalatt a nap utolsó sugarai kétségbeesetten próbálnak még további vidám színeket karcolni a festői Tirol hegyvonulataiba. A csata elveszett, a Napkirály lebukott a horizont mögé, ahonnan erőt gyűjtve nemsokára kelet felől újabb támadást indíthat.

16:55 - 3 perc késésben

Sóvár. Amiért utoljára Mr. H. sóvárgott - Salzburgs Gott !!!! kész, végem van - a nem túl messzi, sőt tiszta időben látótávolságban levő Berchtesgaden-i Sasfészekből. De ugyanez az ellenállhatatlan szépségű város adott otthont az egyik legszebb nótás-romantikus musical filmnek is, A muzsika hangja-nak.

Az állomáson feltehetőleg újabb határellenőrzésre lehet számítani, legalábbis az újonnan felszállókkal együtt érkezett pár Glock 9-essel felszerelt rendőrbácsi is.

17:30

Élek a gyanúperrel, hogy az elkövetkező egy óra eseményei nem fogják érdemben megváltoztatni sem a történelmet, sem pedig a mondanivalómat. Amikor kitekintek az ablakon, csak a távoli települések kósza fényei derengenek a messzi távolban, egyébként meg olyan sötétség telepedett a tájra, amilyenhez foghatót csak a közszolgálati televízió híreit szerkesztők elméjében találni.

Ezen felbuzdúlva köszönöm meg mindenki figyelmét, aki volt oly' bátor, érdeklődő és türelmes, hogy eljusson idáig, ebben a nem éppenséggel a rövidségével virtuskodó bejegyzésben.

Megtehettem volna, hogy pusztán a móka kedvéért a jelenleginél is értelmetlenebb töltelék mondatokkal tűzdelem tele az írásomat, tudvalevőleg tudományos kísérletek sora, és számos doktori disszertáció a bizonyíték rá, hogy az emberek 90%-a meglepődik, ha egy mondat nem úgy fejeződik be, ahogy azt ő töltöttkáposzta.